A gazdasági élet szereplőiként tettük a dolgunkat, szorgalmasan teltek a hétköznapjaink. Sikeres vállalkozások sora volt az, ami jelezte utunkat. Azonban volt mégis valami, amit szerettünk volna másoknak megmutatni, átadni. Megmutatni azt, hogy mi hogyan csináltuk, mit tettünk, szerettük volna megvitatni, hogy jól tettük-e, milyen értéket teremtettünk a munkánk által. Alapvetően erős vágy volt bennünk, hogy

JÓT TEGYÜNK A VILÁGBAN.

Ekkor hozott össze minket a sors egy tréning keretében. Az egyszeri összejövetelből rendszeres találkozások születtek, melyek magukban hordozták a bíztató közös jövőnket. Furcsa volt az első összejövetel, hiszen nem tudtuk, hogy mi az, ami összeköt minket, a sors milyen szeszélye folytán kerültünk egybe. Azt viszont már mindannyian éreztük, hogy együtt kell megtennünk valamit, közösen kell létrehozni azt a jót, amit a világnak szeretnénk adni.
Hosszú megbeszélések során megismertük egymás múltját, egymás értékrendszerét, elveit, mozgató rugóit. Ezt követően már csak az volt a kérdés, hogy akarunk-e, és ha igen milyen módon kívánunk a világban jót tenni.
Személyesen korábban részt vettem egy szabad óvoda, majd egy szabad iskola alapításában. Közben a gazdasági szférában, egy vállalkozásban dolgoztam. Furcsa volt látni, hogy az óvoda és iskola alapításkor és közben megfogalmazott alapelvek, létrejött értékek, mennyire "belterjesek" maradtak; mennyire csak a közvetlen közösség számára jelentett hatalmas élményt, amit elvégeztünk. Az alapítás során átélt nagyszerű érzéseket, gondolatokat, nem sikerült bevinnem a kollégáim körébe, a munkás hétköznapokba. Sokszor úgy tekintettek rám, mintha más bolygóról érkeztem volna, ha az óvodáról vagy iskoláról beszéltem. Ugyanakkor, ha az óvodában vagy iskolában voltam, nagyon nehezen ment megértetni az emberekkel, hogy a gazdaság az nem csak korrupcióról, hatalomról és pénzről szól. Minden alapos ismeret nélkül megbélyegzettek lettek a vállalkozási struktúrák, szokások és értékek. A tervezés, előrelátás; a szervezeti struktúra a szabályok kialakításának rendszere nagyon nehezen vált elfogadottá.
Kezdett megerősödni bennem a felismerés, hogy erős elszigetelődés van jelen, a civil szférában végzett tevékenység és a gazdasági szféra munkája között. Egy szakadék képe jelent meg, amelyre késztetést éreztem, hogy áthidaljam. Hogyan lehet ezeket az értékeket egymásnak megmutatni, mi kell az egyik, mi kell a másik oldalon, hogy létrejöjjön a kapcsolódás?
Ugyanekkor ezek a gondolatok foglalkoztatták a társaimat is. Eredményeként 2004 májusában megalakult a TISZTA FORMÁK ALAPÍTVÁNY, mely lehetőséget teremt a két szférában rejlő értékek felfedezésére, megismerésére és végül rádöbbent az egymásra utaltság érzésére.